Összesen: 0 Ft
 |
Csokinapocskák, csokiangyalok, csokilovacskák
2011.11.29
2012.01.05
Magyar Nemzet, 2011. november 21.
Varga Klára, Fotó: Dudás Gyula
Nem biztos, hogy minden elsőre sikerül - A cirkalmas formák kiöntése mindenkinek nehézséget okoz
Úgy készíteni csokoládét, ahogy utána otthon is tudok majd, megtanulni mindezt olyan valakitől, aki a belga csokoládéakadémián Philippe Vancayseele-től sajátította el a mesterséget - még jobb időtöltés annál is, mint amilyennek elsőre kinéz...
Kötényt, kendőt, tiszta cipőt viszek magammal a nagymarosi FG Kézműves Csokoládéműhelybe, amelyben a Flamich Gábor nagyapja, Galli János által 1932- ben alapított cukrászda nyomdokain haladva, belga és francia alapanyagból készülnek a táblás csokoládék, bonbonok, apró csokik, csokinyalókák.
Mire a műhelybe érek Flamich Gábor felesége, Konkoly Rita már a kakaóbabról beszél a nyílt nap résztvevőinek. Előkerul azután két nagy zacskó, az egyikben étcsoki-, a másikban tejcsokipasztillák, ezeket temperáljuk majd, és a húszfokos együnletes hőmérsékletű műhelyben lesz három percünk arra, hogy a nyomózsákunkból a formákba áttessékeljük a Callebaut 53 százalékos belga étcsoki- és a francia Cacao Barry tejcsokimasszát, mielőtt elkezdene megkötni.
De most még kakaóvajat kóstolunk előbb és kakaóbabtöretet aztán amíg Rita és Gábor előkészülnek a műhelymunkához, az üzletben ihatunk forró csokoládét, gyömbéreset, rumosat, narancsosat vagy keleti fűszerkeverékeset. Közben a szemek folyton a polcokon sorakozó csokikra, bonbonokra tévednek, hihetetlennek tűnik, hogy ilyen szép lesz az is, amit mi készítünk. Némelyikhez azért biztosan sok gyakorlat kell, és nyilván türelem is.
Amióta tudtam, hogy ezen a szombaton csokit fogok készíteni, már eldöntöttem, kik lesznek a kivételezettek a barátaim közül, akiknek most csokoládét készítek majd, sőt azt is tudom, mik a kedvenc gyümölcseik, fűszereik, ki szeret egy kis kesernyét, ki a pirított mandulát. Csak azt nem tudom még, hogy tudok-e csokit készíteni. Nem tudom azt sem, van-e még itt rajtam kívül, aki sosem próbálta. Hogy cukrászdatulajdonos van közöttünk, és olyan is, aki otthon már trüffelt is készített, és kacérkodik azzal, hogy komolyan vegye a csokoládékészítést, azt tudom. Többen akadnak olyanok is, akik legszívesebben már holnap cukrászdát nyitnának, ha tehetnék, de inkább legyintenek - amikor kérdezgetem őket -, ez még csak álom.
Mire a műhelybe érek Flamich Gábor felesége, Konkoly Rita már a kakaóbabról beszél a nyílt nap résztvevőinek. Előkerul azután két nagy zacskó, az egyikben étcsoki-, a másikban tejcsokipasztillák, ezeket temperáljuk majd, és a húszfokos együnletes hőmérsékletű műhelyben lesz három percünk arra, hogy a nyomózsákunkból a formákba áttessékeljük a Callebaut 53 százalékos belga étcsoki- és a francia Cacao Barry tejcsokimasszát, mielőtt elkezdene megkötni.
De most még kakaóvajat kóstolunk előbb és kakaóbabtöretet aztán amíg Rita és Gábor előkészülnek a műhelymunkához, az üzletben ihatunk forró csokoládét, gyömbéreset, rumosat, narancsosat vagy keleti fűszerkeverékeset. Közben a szemek folyton a polcokon sorakozó csokikra, bonbonokra tévednek, hihetetlennek tűnik, hogy ilyen szép lesz az is, amit mi készítünk. Némelyikhez azért biztosan sok gyakorlat kell, és nyilván türelem is.
Amióta tudtam, hogy ezen a szombaton csokit fogok készíteni, már eldöntöttem, kik lesznek a kivételezettek a barátaim közül, akiknek most csokoládét készítek majd, sőt azt is tudom, mik a kedvenc gyümölcseik, fűszereik, ki szeret egy kis kesernyét, ki a pirított mandulát. Csak azt nem tudom még, hogy tudok-e csokit készíteni. Nem tudom azt sem, van-e még itt rajtam kívül, aki sosem próbálta. Hogy cukrászdatulajdonos van közöttünk, és olyan is, aki otthon már trüffelt is készített, és kacérkodik azzal, hogy komolyan vegye a csokoládékészítést, azt tudom. Többen akadnak olyanok is, akik legszívesebben már holnap cukrászdát nyitnának, ha tehetnék, de inkább legyintenek - amikor kérdezgetem őket -, ez még csak álom.
Visszaballagunk a műhelybe. Gábor megmelegíti a pasztillákat, aztán egy gépezetben még keveri, temperálja, majd lehet kérni a csokifolyamba fűszereket: gyömbért, ánizst, fahéjat, szegfűszeget, szerecsendiót, kardamommagot, a szív fűszerét. Aztán kis hűtőtasakban mindenki megkapja a csokimasszáját, segítünk egymásnak kinyisszantani a zacskó csücskét, és indulhat a szívecskés, angyalkás, hintalovas, napocskás formák elárasztása, feltöltögetése. A sütőformák is prímák erre a célra, de a jégkockakészítő dobozok is nagyon megfelelnek, akár még szaloncukor formának is, szinte bármilyen mélyedés jó, még a kiskanál is, az egyetlen kikötés, hogy fölfelé szélesedjen. Az egyszerű muffinos papírban pompás csokinyalókaát lehet készíteni.
Mások ügyesebbek és átgondoltabbak nálam, tejcsokis-étcsokis-átmenetes szívecskét terveznek, és kivárják, míg felszabadul a kiszemelt forma, más színes gabonagolyókkal dísziti a csokibohócot és a hintalovat, fehér csokival festi meg a dekorfóliát, és pompás ornamentika hullámzik végig a csokitallérjain. Nekem némi homályos rossz emlékem van a habzsákról, félek, hogy valami most sem sikerül vele, hát inkább a legegyszerűbb formákat választom, és a dekoratívan elrendezett feltétekre - kandírozott narancshéj, pirított mandula, aszalt áfonya, kakaóbabtöret - helyezem a hangsúlyt.
Ami a többieknek sem mindig sikerül elsőre, az a cirkalmasabb mintázatok kiöntése: kis koronácskák, csúcsocskák, hegyes sugarak, szárnyacskák, csőröcskék, lábacskák esnek áldozatul a gyakorlatlanságnak, de kárba azért nem mennek: befaljuk őket.
Már nagyon benne vagyunk a közepében, mindenki érzi, hogy egyre jobb a hangulat, játszadozunk a vastag, terjengő csokiillatban, mint a gyerekek a homokozóban. Azt mondják a társaim, hogy az iskolában nem szerették a technikaórát, de a csokikészítést határozottan élvezik.
Ritáék figyelmességére vall, hogy mindenki maga csomagolhatja, díszitheti az összes épnek, szépnek ítélt csokiját. Én is betuszkolom az összes bumfordi tallért és karcsú szívecskét egy-egy celofánzacskóba, egy kis hullámpapírdarab segítségével, amit most csokicsúszdának használok. Három lapos, feltét nélküli, dekorfóliával díszített napocskát és holdacskát pedig egybecsomagolok, jöhet rájuk a narancsszínű, gyömbérszínű vagy kapucínerszínű selyemszalag, meg a büszke feliratú címke: "ezt a csokit én készítettem", és aztán az aláírás. Meg a mozdulat, ahogy majd átnyújtom, akinek szánom.
Borítékolom: senki nem fog csodálkozni azon, hogy tudok csokit készíteni, csak azon méláznak el egy pillanatig, hogy a csoki belga, meg hogy aszalt vörös áfonya is van rajta.
Mások ügyesebbek és átgondoltabbak nálam, tejcsokis-étcsokis-átmenetes szívecskét terveznek, és kivárják, míg felszabadul a kiszemelt forma, más színes gabonagolyókkal dísziti a csokibohócot és a hintalovat, fehér csokival festi meg a dekorfóliát, és pompás ornamentika hullámzik végig a csokitallérjain. Nekem némi homályos rossz emlékem van a habzsákról, félek, hogy valami most sem sikerül vele, hát inkább a legegyszerűbb formákat választom, és a dekoratívan elrendezett feltétekre - kandírozott narancshéj, pirított mandula, aszalt áfonya, kakaóbabtöret - helyezem a hangsúlyt.
Ami a többieknek sem mindig sikerül elsőre, az a cirkalmasabb mintázatok kiöntése: kis koronácskák, csúcsocskák, hegyes sugarak, szárnyacskák, csőröcskék, lábacskák esnek áldozatul a gyakorlatlanságnak, de kárba azért nem mennek: befaljuk őket.
Már nagyon benne vagyunk a közepében, mindenki érzi, hogy egyre jobb a hangulat, játszadozunk a vastag, terjengő csokiillatban, mint a gyerekek a homokozóban. Azt mondják a társaim, hogy az iskolában nem szerették a technikaórát, de a csokikészítést határozottan élvezik.
Ritáék figyelmességére vall, hogy mindenki maga csomagolhatja, díszitheti az összes épnek, szépnek ítélt csokiját. Én is betuszkolom az összes bumfordi tallért és karcsú szívecskét egy-egy celofánzacskóba, egy kis hullámpapírdarab segítségével, amit most csokicsúszdának használok. Három lapos, feltét nélküli, dekorfóliával díszített napocskát és holdacskát pedig egybecsomagolok, jöhet rájuk a narancsszínű, gyömbérszínű vagy kapucínerszínű selyemszalag, meg a büszke feliratú címke: "ezt a csokit én készítettem", és aztán az aláírás. Meg a mozdulat, ahogy majd átnyújtom, akinek szánom.
Borítékolom: senki nem fog csodálkozni azon, hogy tudok csokit készíteni, csak azon méláznak el egy pillanatig, hogy a csoki belga, meg hogy aszalt vörös áfonya is van rajta.
