 |
Az íz ami fogva tart
Demokrata, 2011. december 21.
Fehérváry Krisztina, Szentei Anna
Az ezredforduló első éveiben megindult gasztronómiai forradalom a csokoládé fronton hozta a legnagyobb meglepetéseket. Felbukkant néhány elhivatott, tehetséges szakember, aki a csokoládé fogalmának újraértelmezésére tett kísérletet. A közös bennük, hogy a legkiválóbb alapanyagokat használják a világ legelismertebb kakaótermő vidékeiről, elvetik a tartósítószert, a mesterséges színezéket, az adalékanyagokat, boltjaik, termékeik, csomagolásaik igényes dizájnnal készülnek, s olyan mesebelinek tűnő, titokzatos helyeken tanulják a szakmát, mint a csokoládémesterek évszázados tudását őrző Csokoládé Akadémiák...
Flamich Gábor és Konkoly Rita üzlete olyan, mint a hatalmas, végtelen erdőben megbújó, varázslatos meseház. Nagymaros egyik szelíd, macskakővel borított utcájából térünk be a boltba, a téli szürkeségből a családias, meleg enteriőrbe, ahol a boldog békeidők képeslapjainak világa elevenedik meg: Flamichék üzletében nem értelmezhető az a szóösszetétel, hogy fogyasztói társadalom. Más dimenzió ez, emberi léptékű. A patinás öreg szekrények polcairól mindent betöltő csokoládéillat árad, az ember szívébe szökve. Ahogyan a házaspár mondja, aki ide belép, a zűrzavaros XXI. századot hátrahagyva felfedezővé, nyitottá válik, ha csak egy rövid időre is.
A kínálatot nézegetve kézzel fogható a műhely filozófiája - visszahozni a régi, letűnt polgári világ értékeit: bájos csokoládéfigurák, visszafogott, ízléses csomagolású táblás csokoládék, csokoládéba mártott kandírozott gyümölcsök, csokoládé nyalókák és egyedi mintázatú csokoládé-karácsonyfadíszek csábítják a vásárlót. Egy öblös tálalószekrény lapos fiókjaiban megannyi ékszernek is beillő műremek bújik meg: bonbonok mákkal, karamellával, marcipánnal, alkoholos pisztáciával, fehér csokis gyömbérrel bolondítva - nehéz nem észrevenni, hogy e műhely a klasszikus ízek kedvelője.
Házigazdáink mosolyogva terelnek a kis üzlet hátsó traktusába, ahol a csokoládé készül: a bútorok és a falak a meleg barna szín tónusait hordozzák. Mintha egy pohár csokoládéba merülne az ember. A munkaasztal mellett kardamom, illatos fahéj, titokzatos keleti fűszerkeverékek kavalkádja - valódi boszorkánykonyha ez, az ízek szolgálatában.
A műszaki végzettségű Flamich Gábor és az orvos Konkoly Rita jó okkal nyergelt át a gasztronómia területére: Gábor nagyapja az államosításig cukrászműhelyt működtetett Nagymaroson. Ám az ötvenes években államosították a családi vállalkozást, a leszármazottak pedig más irányba indultak, csupán egy-két régi fotó és egy fagylaltoskanál emlékeztette a családot az egykori hivatásra. A gyökerek azonban végül mégis erősebbnek bizonyultak, és amint lehetősége nyílt rá, az unoka újra a cukrászat felé fordult.
Talán a hivatás és a család egysége tette e műhelyt nyitottá: az FG Kézműves Csokoladé arról híres, hogy nyílt napokat szervez, ahol bárki megtanulhat csokoládét készíteni, méghozzá kifejezetten olyan eszközökkel, amelyek egy átlagos konyhában is fellelhetők: süteményes formákba, jégkockatartóba, tojástartóba önthet és díszíthet magának mindenki kedvére való édességet.
Így indult útjára a „Csokoládét készítek otthon" sorozat, ami végig teltházzal ment, és most már gyerekcsoportok is gyakran elzarándokolnak ide.
- A vendégek itt testközelből élhetik át azt, amikor ebben az örült, deszakralizált világban az ember visszatér a teremtéshez. A csokoladé ugyanis három perc alatt megköt: ennyi idő van a díszítésre, vagyis megszűnik a külvilág - magyarázza Rita, majd hozzáteszi, nem félnek attól, hogy a látogatók kileshetik a műhelytitkaikat.
— Az ABC mindenki számára ugyanabból a negyvenkét betűből áll, mégis van Arany Jánosunk.
Ők leginkább a csokoladét övezö, gerjesztett misztikumot szeretnék eloszlatni, amit a pár évvel ezelőtt készült Csokoládé című film generált, és azóta is uralja a közvélemény többségének felfogását.
- Az extravagancia valahogy akkor becsípődött, ez az oka annak, hogy sokaknak a kézműves csokoládéról kizárólag a csili jut az eszükbe. Remélhetőleg azért ez le fog tisztulni - teszi hozzá.
Számukra éppen elég a klasszikus termékekkel javítani a közönség ízlését: a boltokban kapható marcipánokhoz szokott vevőknek általában leesik az álluk, amikor megkóstoljak a műhely marcipános bonbonjait. A házaspár legnagyobb büszkesége, hogy aki ide betér, többé rá sem tud nézni a bolti csokira.